EKKE Gyakorló | Bartók téri épület

Iskolánk Bartók téri 7. évfolyamos diákjai A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával jutottak el a Felvidékre június 5-7-ig. A kirándulás során várakat bejárva, ürgéket simogatva, valamint bányát látogatva ismerkedtünk meg a terület érdekességeivel, s mélyítettük a tanórákon, előkészítő foglalkozásokon szerzett ismereteket. Mindezeket egy játékos keretbe foglaljuk: a bányamanók pengőit lehetett szerezni a kiselőadásokkal és feladatmegoldásokkal, melyeket a záró foglalkozáson licittel válthattunk ajándékokra. Közben minden diákcsoport vezette a Testvéreink otthona, Felvidék! című útinaplót, melyben összegezte az egyes napok ismereteit. A lényeg azonban a magyarság múltjának és jelenének, ezen belül a Felvidék történelmének és az ott élőknek a megismerése volt. Mindezt egy olyan kirándulás keretein belül, ahol az évfolyamtársainkkal együtt lehettünk, s jól éreztük magunkat. Köszönet a tanárainknak, akik megszervezték ezt a programot a számunkra!

Következzenek a tanulói beszámolók:

1. nap

Reggel az iskola elől indultunk egy nagy és egy kis busszal. Az első állomásunk Somoskő volt, ahol megnéztük a várat ezután előadtuk a mi kiselőadásunkat ami Somoskőről és környékéről szólt. Már az első napon gyűjthettünk „permonyik pengőket” amikkel a tanulmányi kirándulás végén licitálni lehetett. Itt megnéztük a bazaltorgonákat is. Hatalmasak és elkápráztatóak voltak. A Petőfi-kunyhóba is bementünk.

 A kirándulás következő állomása Fülek volt. Itt csatlakozott hozzánk a Csúsz Balázs, az idegenvezetőnk, aki három napig velünk tartott a programokon. Meghallgattuk a Fülekről szóló kiselőadást is. Bemutatták nekünk a várat és az ott található tárgyakról is kaptunk információkat az ottani tárlatvezetőtől.

Egy hosszabb út után eljutottunk egy ürgefarmra. Itt répával és szotyival etethettük, simogathattuk az állatokat. Az előbb említett ennivalókból sok volt a földön is. Szamarakat és birkákat is láttunk.

Ezek után a rimaszombati szállásra mentünk. Megkaptuk a szobakulcsokat és mindenki elfoglalta a szobáját, amik 2-3 fősek voltak. A kulcsokat mindig le kellet adni mikor elhagytuk a szállást.  Lementünk vacsorázni, az asztalok gyönyörűen meg voltak terítve. Helyismereti csoportfeladat következett: kaptunk egy feladatlapot és egy térképet. A feltett kérdésekre kellett válaszolni (képpel vagy szöveggel). A szállásra visszaérve kitöltöttük az útinaplót. Az adott napon elhangzott információkról kérdezteka tanáraink, és egyéb játékos feladatok voltak benne.

Ezután visszamentünk a szobánkba, ahol fürdés, fogmosás majd takarodó következett.  A nap végére nagyon elfáradtunk, de fantasztikus programok voltak, és nagyszerű élményekkel gazdagodtunk.

(Fűr Alexa, 7.a osztályos tanulónk beszámolója)

2. nap

A rimaszombati testvériskolánkban, a Tompa Mihály Alapiskolában az Tóthné Madarász Csilla igazgatóhelyettes várt minket, és elmesélte az iskola teljes történetét. Koszorúzás után bevezettek minket a 9. osztályba, ahol volt lehetőségünk beszélgetni a tanulókkal. A beszélgetés végeztével lekísértek az udvarra, ahol megkezdődött a két iskola közötti sportvetélkedő. Az első szám foci volt: az első félidőben kettő nullás előnyre tettek szert a fiúk, de a végén a testvérsulink egyenlíteni tudott, s a végeredmény kettő-kettő lett. A második szám kidobós volt, először a lányok majd a fiúk játszottak egymás ellen. A mi lányaink simán nyertek, viszont a fiúk az ő szavaikkal élve, „szégyenteljesen kikaptak”. Volt ezután még egy kis időnk beszélgetni, majd továbbutaztunk Körmöcbányába.

Amint megérkeztünk a bányavárosba, a 10 perces ebéd után nekivágtunk Körmöcbányának. Elmentünk a főtér közelében lévő múzeumba. Volt ott minden a város alapítóiratának másolatától, aranytömbön át, festményig. Az idegenvezetőnk elmondott nekünk néhány érdekes tényt a múzeumban található dolgokról, majd lejjebb mentünk egy szintet, ahol már közelebbről is megcsodálhattuk az aranytömböt, és betekintést nyerhettünk a bányászok mindennapjaiba. Az alsó szinten lévő terem végében volt egy lejárat a föld alá, ahová le is mehettünk védősisakban. Lent egy kis bányavilág várt bennünket alacsony mennyezettel, csillével és szűk járatokkal. Miután feljöttünk a ”bányából” felmentünk az első emeletre, ahol az itt vert pénzérmékből és bankjegyekből volt kiállítás. Láthattuk a pénz evolúcióját ,és a magyar pénznem változásait az évek során. Ezek után volt lehetőségünk saját pénzt verni. Sokan éltek is ezzel a lehetőséggel. Ez után meghallgattuk azt a csapatot, akik erről a helyről készítettek kiselőadást, szétnéztünk a főtéren, és csináltunk képeket Béla király mellszobránál és a körmöcbányai pestis szobornál. Miután végeztünk Körmöcbányán, elindultunk egy másik bányaváros, Selmecbánya felé, ami még 1782-ben Magyarország harmadik legnépesebb városa volt. Mielőtt még bementünk volna a selmecbányai bányába, volt egy kis szabadidőnk ajándékokat és elemózsiát vásárolni. A szabadidő végeztével felvettünk egy köpenyt és védősisakot, hogy a föld alatt teljes biztonságban legyünk, majd párokba rendeződtünk, és páronként egy ember kapott egy lámpát. A bánya nagyon érdekes volt. Az ottani idegenvezető csak szlovákul tudott, de szerencsére a mi idegenvezetőnk tudott fordítani nekünk. Megismerkedtünk többféle bányászási módszerrel, és még azt is megtudtuk, mi az a bányahold. Kifelé jövet még készítettünk néhány képet a bánya bejáratánál. Amiután feljöttünk a tárnából, meghallgattuk azt a csapatot is, melynek tagjai Selmecbányáról készítették a kiselőadásukat. Az előadás után célba vettük a nap utolsó helyszínét, a zólyomi várat. Mire visszaértünk Rimaszombatra a Csillagházba, már igen késő volt. A nap utolsó programja a licit volt. Egész idáig minden csapat tudott pengőket szerezni egy-egy jó megszólalásért, udvariasságért vagy egy jó kiselőadásért. A licit nagyon jó hangulatban telt. Voltak olyan dolgok, amikért vérre menő küzdelmek folytak, ilyen volt például a buborékfújó vagy a rejtett licit, amikor senki sem tudta igazából, mire is licitál. Szerencsére tovább felmaradhattunk, s ez az este is jó hangulatban telt.

(Kakuk Péter 7.b osztályos tanuló)

3. nap

A pénteki utunkat korán reggel egy kis vásárlással kezdtük a finom helyi édességekből. J Sajnos eleredt az eső, emiatt kihagytuk a dobsinai jégbarlangot, helyette döntenünk kellett, hogy hova vezessen utunk, mi a martonházi aragonitbarlangot választottuk. Ez Rozsnyótól 26 km-re, a Gömör–Szepesi-érchegységben található, 300 m hosszú barlang ahol nagyon szép mészkő kristályokat tudtunk megfigyelni. Megtudtuk, hogy a barlangot 1954-ben fedezték fel véletlenszerűen, ahol 13000-től akár 138000 éves kristályokat is lehet találni. Színük a fehértől a barnáig terjed, s alakjuk rendkívül változatos. Érdekes volt megfigyelni ezeket, s nevetni a névadáson: a Barlang Szíve, a Patkány, a Tejút és az Asztronauta mind-mind kristályok elnevezései.

Ezután továbbindultunk a betléri kastélyhoz. A kastély elődjét a 18. század elején építették fel, Andrássy István utasítására, a Bebek család egykori Betléren álló kis várának helyén, annak köveit is felhasználva. A sarokbástyákkal megerősített kastély egy sűrűn beerdősített hegyoldal alatt, a Sajó völgyében áll. Sorsa összefonódott az Andrássy-családéval. Könyvtárát 1790-ben alapította Andrássy Leopold, ma több mint 14 ezer kötetet foglal magában. A 18. század végén kastélyparkkal vették körül, ezt később kibővítették. Az angolkert ma 57 hektáron terül el, és a számos szobor mellett kerti pavilonokat, egy műbarlangot és egy vízesést is magában foglal. Mai, barokkos alakját 1880 környékén nyerte el, amikor akkori tulajdonosa, Andrássy Manó (a "Vasgróf") elképzelései alapján jellegét egy vadászkastélyhoz hasonlóvá tették.

Megnéztük az egykori ottlakók portréit, láthattuk a kastély régi berendezését tökéletes állapotban. Nagyon sok kitömött állatot és megannyi szobrot is csodálhattunk. A kastély előtt szintén dokumentáltuk az ottlétünket. Majd utoljára a buszra ültünk, és elindultunk Eger irányába.

A programok során jobban összeismerkedtünk a többiekkel, és volt időnk kikapcsolódni. Nagyon jó időt sikerült töltenünk a Felvidéken, és a történelmét is “élőben” sikerült megismerni. A kultúrát és a nyelvjárást is megismertük az idegenvezetőnknek és az ottani diákoknak köszönhetően. Az osztályok közötti kapcsolat jobban megerősödött.

(Huszti Patrik, a 7. c osztály diákja)

Minden kép Pap Zoltán tanár úrtól:

https://drive.google.com/drive/folders/1931maFhWo7twchfAByG082fEVU0HzJfM