EKKE Gyakorló | Bartók téri épület

Augusztus vége óta úgy készültünk, hogy tudtuk, ez akár a mi tanévünk is lehet. Életkorát tekintve csapatunk minden tagja beleerősödött korcsoportjába. Technikai felkészültségüket nézve már a tavalyi évben is látszott, hogy a játékosok kifejezetten ügyesen bánnak a röplabdával, néhányan közülük egészen kiemelkedően. Összeállt egy olyan támogató szülői gárda is, amely páratlan módon buzdította a srácokat egész éven át, ezen a debreceni hosszú hétvégén is minden gyermek mögött ott állva. És a megelőző hétvégén az egyesületek hasonló korosztályú országos bajnokságában a dobogó legfelső fokára álltunk az elődöntőben és döntőben olyan fókuszált játékot bemutatva, amire a nagyszerű játékerőből álló ellenfeleinknek nem volt válasza.

Az előjelek kedveztek, de azt is tudtuk, hogy nehéz dolgunk lesz az ország legjobb nyolc iskolai csapatát felvonultató mezőnyben. Aztán végül minden reményteli előzetes számítás bejött, bár a legvégére bizony kevésbé számítottam.

A sorsolásnak köszönhetően nehéz csoportba kerültünk. Ezt leginkább a férfi röplabdában komoly országos bázisnak számító kazincbarcikaiak bánták, hiszen rajtunk kívül a Kunhegyestől, illetve a kecskeméti Vásárhelyitől is vereséget szenvedve vasárnap csupán a 7. helyért játszhattak. Mi mindhárom ellenfelünket legyőztük a csoportban. Az „előrehozott döntőnek” kikiáltott utolsó csoportmérkőzésen, a kecskeméti fiúk ellen szombat délelőtt egy 100 perces, 3:2-es csatában győztünk, ahol nagyon érződött, hogy nagyon szeretnének revánsot venni a megelőző heti elődöntőbeli vereségért. Csoportelsőségünk jutalma egy felszabadult délután lett, igazi csapatépítő programokkal a nagyerdei állatkertben és a Mediterrán Élményfüdőben, de a Nagytemplom csodaszép környékét is bejártuk.

A vasárnap délelőtti elődöntőben ismét a kunhegyesiekkel találkoztunk, akik szombat este csoportharmadikként legyőzték a másik négyes csoport második helyén záró kaposváriakat. Bizony bennünket is nagy csatára késztettek, de az elveszített harmadik játszma után sikerült rátalálnunk az eredményes játékunkra és bekerültünk a délutáni fináléba!

Izgatottan, sőt több játékosom látható izgalommal várta. Nem egyszerű egy vérszemet kapó, a szakmai zsűri véleménye szerint is a legjobb támadójátékossal felálló, mezőnyvédekezésüket tekintve előttünk járó, a sikerre nagyon éhező kecskeméti csapat ellen ismét bizonyítani. A lelki teher egyértelműen játékosainkra került, aminek érezhető jelei voltak. Azonban a bemelegítés végére mindenkin már csak az elszántság látszott.

És hogy mi lepett meg a végén? Csapatsportágban ritkán tapasztalható, hogy minden játékos egyszerre, egyidőben, szakmai szemmel nézve is valóban jól teljesítsen. Nem tudom miért alakult úgy, hogy a pályára lépő 12 játékosunk mindegyike önmaga tudásának legjavát képes volt felszínre hozni és minimalizálni a ki nem kényszerített hibákat, mindenesetre ez történt. Szinte minden bejött, ami persze ott rejtőzött a fiúkban. Az erősebb sorunk az első és harmadik játszmában is több pontos kezdeti hátrányból fordított, majd ellenállhatatlan nyomást tett az ellenfélre minőségi módon kivitelezett taktikai nyitásaival, csodálatos blokkokkal és persze a kemény leütésekkel. A második játszmában pedig már sokadjára megmutatkozott igazi erősségünk, azaz, hogy csapatunk nem csak 4-6 nagyon jól felkészített játékosból áll, hanem teljes keretünk nagyon szépen végzi a dolgát, felelősséggel kezelve az ebben rejlő lehetőséget. Aztán hogy a valóban csodálatos szurkolótáborunk tette hozzá a pluszt? Vagy a távolból is sok erőt küldők Sipos Zsuzsa nénivel és Pap Zoli bácsival az élen? Vagy csak szerencsés módon a legjobbkor arattuk le a befektetett munka gyümölcsét? A vége mindenesetre igazi flow élmény lett. Amire nagyon sokáig fog emlékezni minden résztvevője. Köztük én is. Őszintén gratulálok tanítványaimnak, hisz bebizonyították, hogy a sokszor monoton, nem csak mosolygásból álló felkészülési időszakban igenis megéri munkát fektetni, sőt, ilyen élményeket csak komoly befektetéssel lehet elérni. Az élet minden területén.

A döntő után több szakmabeli kolléga gratulált teljesítményünkhöz, egyik-másik utalva arra, hogy remélhetőleg jelen csapatunkból többen sokáig a röplabdázás világában maradnak. Persze hosszabb távon ez is lehet kifutási lehetőség, de a fő cél továbbra sem ez, hanem hogy amíg saját elhatározásukból „sportolgatnak”, addig ilyenhez hasonló közösségi élményeket is átéljenek.

Iskolánk csapatának tagjai: Deme Balázs, Csák Botond, Győrváry Dániel, Hajdú Péter, Héjja Barnabás, Klem Dávid, Krajnyák Máté, M. Kiss Márton, Riczkó Dániel, Sági Szabolcs, Tyuskai Barnabás, Vincze Márk és Zsikai Olivér. Felkészítő testnevelő: Vincze Tamás

Hajrá Eszterházy Gyakorlóiskola!