EKKE Gyakorló | Bartók téri épület

A PISZKE, más néven köszméte, pöszméte vagy büszke, egy méltatlanul mellőzött álbogyó termésű növényünk, ami duzzad a vitaminoktól. Az évelő növény egyre kevesebb helyen terem meg hazánkban. Szerencsére Egerben újra megtalálható...

A farsangi időszakban egy remek kikapcsolódást és sok nevetést ígérő programra voltam hivatalos. A januárokat általában sokkal nehezebb átvészelni, mint akármelyik másik téli hónapot. Ilyenkor bármi, ami kiránt egy kicsit a szürke, csendes hétköznapokból, muszáj beengedni az életünkbe. Ezzel én is így voltam. Vágytam a léleksimogató színházi előadásra, a nevetésre, a gondtalan kikapcsolódásra.

Ezt ígérte egy újonnan alakult egri amatőr színtársulat nyilvános főpróbája. Mivel kedves barátom, kolléganőm, a csoport rendezője invitált, biztos voltam benne, hogy részt fogok venni az előadáson. És milyen jól tettem.

Galamb Anettel, az Eszterházy Károly Egyetem Gyakorlóiskolájának pedagógusával, a nevezett színtársulat rendezőjével beszélgettem.

-Mi jut eszedbe arról mostanság, hogy egres, büszke, piszke?

-A kedvenc ételem a büszkeszósz... de mostanában e köré a szó köré szerveződött az életem, hiszen 2022 őszén megalakítottuk a Piszke Színkört az EKKE Gyakorló keretein belül két kedves kolléganőmmel: Salamon Katalinnal és Mohácsi Judittal, valamint egy művész barátnőmmel Pótáné Bartók Annamáriával közösen. Tulajdonképpen Judittal ötleteltünk, hogy valamivel kicsit fel kellene ráznunk a közösséget. Később ez az ötlet összetalálkozott a Nemzeti Közművelődési Intézet programjával és Siska-Gacsáj Ildikóval, Márkus Mariannával közösen egy újabb szintre emeltük ezt.

-Milyen múltja van az életedben a színjátszásnak?

-Imádok színházba járni családdal, barátokkal, de emellett már középiskolásként játszottam különféle darabokban amatőr színjátszócsoportokban. Meghatározó volt számomra a középiskolás Füzesabonyi Amatőr Színjátszócsoport Trojan Tünde vezetésével, aki nem kizárólag a színjátszást szerettette meg velünk, hanem közösséget teremtett a könyvtárban. Később több amatőr csoportot is vezettem, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Gyermekeim pedig a Gárdonyi Géza Színházban szerepeltek. Így elmondhatom, hogy nem csak a saját, hanem egész családom életében szerepet játszik a színház.

-Egy társulat verbuválása nehéz feladat lehet. Neked hogy ment? Kik a Piszke tagjai, hol kerestétek az amatőr színészeket?

-Szerencsésnek mondhatom magam, mert akit megszólítottam a baráti körömből, s iskolánkból igent mondott rá. Kis csoportunk, ami most már nem is olyan kicsi... egy része az EKKE Gyakorló tanáraiból, dolgozóiból áll. Ildikó is sokat segített abban, hogy tagokat toborozzunk, és a Szent István Rádióban készült beszélgetésünk után is csatlakoztak néhányan hozzánk.

(Iskolánkból a színtársulat tagjai Takács Andrea, Mohácsi Judit, Salamon Katalin, Győrfi Attila és Galamb Anett tanítók, és régi kedves tanítványom, Barta Iringó is színesíti játékával a társulat előadásait – a szerk.)

-Hol zajlanak a próbák, milyen rendszerességgel? Miket játszotok? A rendező döntése, vagy konszenzusos?

-Kezdetben a Gyakorló egyik termében szerveződtünk, majd az EKMK-ban kaptunk helyet, s most a Pajtaszínházi Program után visszakerülünk újra az iskolába. Csütörtökönként találkozunk. Első darabunkat Nagy Adrienn választotta, a mentorunk, aki a Gárdonyi Géza Színház művésze. Sokat köszönhetünk Neki. A darabválasztáson kívül, tanácsaival, ötleteivel is segítette munkánkat. Az eredeti darab egy már a színházban régebben játszott Csörgess meg! című két felvonásos dráma, amit a jelenkorra aktualizált és írt át a társulat néhány tagja; főként a két alapító: Pótáné Bartók Annamária és Salamon Katalin, valamint Siska Roland... de természetesen a többiek ötletei is belekerültek az új szövegbe.

-Említetted a Pajtaszínházi Programot. Ez konkrétan mit jelent? Hogy kerültetek hozzá közel?

-A Nemzeti Művelődési Intézet és a Magyar Teátrumi Társaság együttműködve 2015-ben útjára indította a falusi színjátszás hagyományait felelevenítő projekt, a Pajtaszínház Programot. Később csatlakozhattak ehhez városrészek is. Így alakulhatott meg a mi színkörünk is a felsővárost képviselve, Márkus Mariann jóvoltából, aki végig kísérte a próbákat, s folyamatosan lelkesítette a csapatot. Neki és a programnak köszönhetően játszhattunk a Nemzeti Színházban.

-A közelmúltban láthattam egy nyilvános főpróbátokat, ahol is nagyon jól szórakoztam, az volt a benyomásom, hogy nem egy amatőr színtársulat előadását látom, sokkal inkább egy profi társulat játékát. Rendezőként milyen véleményed volt a főpróbán zajlott játékról?

-Felemelő érzés egy olyan előadás rendezőjének lenni, ami szórakozást nyújt, s nevetésre készteti az embereket. A nézők reakciói a legfontosabbak számomra. Mennyire értik meg a poénokat, s a rejtett mondanivalót. Az egri fogadtatás nagyon jó volt, s megerősített abban, hogy jó dolgot hoztunk létre a társulat tagjaival.

-A főpróba után egy igen nagy megtiszteltetés is ért benneteket. Azért nem sokan mondhatják el magukról, még a hivatásszerűen színészettel foglalkozók sem, hogy a Nemzeti Színházban léphetnek fel. Nektek megadatott.

-Bizony. A premier a Nemzeti Színház falai között valósult meg, ami már önmagában is felemelő, de azt gondolom, talán egy terhet is rak a színészre, rendezőre egyaránt.

-Milyen volt a fogadtatás, a visszhang a Nemzetiben?

-A közönség csodálatos volt. Minden poént, s mondanivalót érzékelt, együtt éltek a jelenetekkel. A Magyar Teátrumi Társaság alelnökétől pedig méltató szavakat kaptunk, aki kiemelte az előadást az immár 8. alkalommal megrendezésre kerülő szemle előadásai közül.

                                                                                                                                                            (emerzsé)